Megközelítőleg tíz évvel ezelőtt Janó egy hátizsákos ázsiai túrára indult, meghatározatlan időre. A bejárt helyszínek és itt szerzett tapasztalatok később a Beyond the Standard (GoBeyond) utazási iroda megalapítására és filozófiájára is hatással voltak. Pontosan hogyan indult el a Beyond the Standard és mikor csatlakozott Fanni a csapathoz?
Vértes János Benjámin: Nagyon szerettem freeride síelni és szörfözni, ezek pedig olyan dolgok, amelyekhez Magyarországról el kell utazni. Tíz évvel ezelőtt, az egyéves ázsiai kirándulás után kezdtem utakat szervezni hasonló érdeklődésű barátoknak és az ő barátainak. Eleinte télen egy franciaországi síút, ősszel egy marokkói szörfút és nyáron egy mindenféle sportot vegyítő osztrák outdoor tábor volt a repertoár. Négy éve, az akkori első számú munkám megszűnése után döntöttünk úgy immár Fannival együtt, hogy saját utazási irodát alapítunk és ez az, amivel leginkább foglalkozni szeretnénk. Ettől kezdve rengeteget utaztunk, mindegyik meghirdetett túránk általunk is kipróbált, részletekbe menően tesztelt desztináció.
Pataricza Fanni: Janóval körülbelül nyolc éve kezdtünk el együtt dolgozni egy másik projekten. Hat évvel ezelőtt jöttünk össze, és hamar egyértelművé vált, hogy a rengeteg utazással járó munkát csak együtt van értelme csinálni. Ráadásul nekem van egy turisztikai diplomám is, ami jól jött az utazási iroda alapításakor.
A Beyond the Standard útjaira jellemző az extrémsportos tevékenység nem szokványos helyszíneken, mint például síelés Japánban, szörfözés Srí Lankán, az Azori-szigeteken és a Fülöp-szigeteken, terepmotorozás Mongóliában vagy a Himaláján – de ez csak néhány példa az általatok kínált különleges túrákból. Miért pont ezek a sportok és miért pont ezek a helyszínek?
V.J.B.: Szeretnénk megismerni a világból minél többet, lehetőleg az igazán izgalmas és kevésbé turistás helyeket. Mivel szinte végtelen számú ilyen hely van, ezek a sportok nagyon jó szűrőt biztosítanak egyrészt az úti cél kiválasztásához, másrészt az egy-egy úton összeverődő társaság szempontjából is. Az aktuális sport közös platformot jelent minden résztvevő számára, az abban való fejlődés és a sikerek megosztása pedig maradandóvá teszik az élményt.
Az egész projekt nagyon személyes, mindig oda szervezünk új utakat, ahova mi is szeretnénk eljutni, ahova szerintünk is érdemes. Figyelembe véve, hogy hosszú évek óta teljes munkaidőben ezt csináljuk, ezzel az utas se járhat rosszul.
P.F.: Amíg Janó hétszeres magyar freeride-bajnok és szinte minden sportban tehetséges és motivált, addig az én érdeklődésem sokkal humánabb. Janó képviseli a hitelességet a márkán belül, én pedig az emberközpontúságot.
A közösségi élmény meghatározó része az útjainknak, nem ritka, hogy az egyesével érkező résztvevők úgy összebarátkoznak, hogy később már csapatosan, baráti társaságként jelentkeznek a következő táborba. Sokan hiszik egyébként, hogy a mi útjainkra csak profi sportolók jöhetnek vagy jönnek, pedig ez egyáltalán nincs így. A szörftáborokban például a résztvevők fele jellemzően teljesen kezdő, és a program is rengeteg egyéb aktivitást tartalmaz a szörfön kívül. Mindig felkeressük az adott helyszín legizgalmasabb látnivalóit, és arra is nagyon odafigyelünk, hogy autentikus és teljes képet kapjunk a helyi gasztronómiáról.
Nektek mi volt az első közös utatok, és mi a legmeghatározóbb úti élményetek?
P.F.: Az első egy Guadeloupe és Dominika út volt Janó 30. szülinapján. Ide egyébként azóta se tértünk vissza csoporttal, pedig Dominika – nem összekeverendő a Dominikai Köztársasággal – az egyik legizgibb hely, ahol valaha jártam.
Izlandon kérte meg Janó a kezem, így nekem az a legemlékezetesebb, de nagyon jó volt a panamai felfedezőutunk és a perui nászutunk is.
Janó, említetted, hogy a tíz évvel ezelőtti ázsiai túrádon sok tapasztalatot szereztél a problémamegoldásban. A Beyond the Standard történetében mi volt a legextrémebb helyzet, amit meg kellett oldanotok?
V.J.B.: Az első himalájai motoros túrán az indulásunk másnapján polgárháború tört ki Kasmírban, ahol a túrát befejezni terveztük. Ettől kezdve minden nap tanácskoztunk a helyi túravezetőnkkel, a helyi hatóságokkal és a magyar konzullal a fejleményekről, amelyek fokozatosan romlottak. Ez egy feszültségekkel teli terület indiai fennhatóság alatt, de Pakisztán is szeretné megkaparintani, miközben a büszke helyiek a függetlenségükért harcolnak. Több indiai katonát megöltek, kijárási korlátozásokat vezettek be, egyetlen esélyünk bejutni a városba egy minden éjfélkor induló dzsipkonvoj lett volna, amit a tüntetők kövekkel dobáltak. Végül az utolsó előtti nap sikerült elintéznünk az útvonalmódosítást és szereztünk új repjegyeket mindenkinek. A csoportot csak akkor értesítettük a programváltozásról, mikor már megvolt a megoldás. A nehézséget főleg a közben eltelt tíz napnyi bizonytalanság jelentette.
A teljes interjú a HYPEANDHYPER oldalán olvasható.
