Történetek a GoBeyond világából. Érdekességek, személyes élmények, időjárás-előrejelzések, last-minute utazási ajánlatok és még sok minden más.
Interjú Kollár Nórival, a Fülöp-szigeteki szörftáborunk
újdonsült hullámlovasával
Kevés hely létezik a világon, ami olyan legendás vonzerővel bír, mint La Grave, a mindössze 700 lelkes kis francia falu a monumentális La Meije lábánál. Ez nem a megszokott csillogó síparadicsom, tele gondosan karbantartott pályákkal és nyüzsgő après-ski bárokkal. La Grave valójában nem is síközpont.
Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a mindent jelenti. Tudom, patetikusan hangzik, de ez az igazság. Próbáltam már hátrébb sorolni, próbáltam elhagyni, de a sors mindig visszasodorta hozzám. Mit van mit tenni, elfogadtam.
A négynapos versenyen egészen a Kotori-öbölig vezetett több mint hetven résztvevő, akik közül négy kategóriában választottak nyertest a zsűri tagjai és a verseny résztvevői.
Vannak a világon olyan helyek, amelyeket motorral a legjobb felfedezni. De mi a helyzet a világ legveszélyesebb útjával? 2009 nyarán jártam először Ladakh-ban, India legészakibb tartományában, amit a hatalmas hegyek és háborítatlan buddhista kultúra miatt sokan “Kis Tibetnek” is neveznek.
Már tűkön ültünk egy újabb kalandért, és amúgy is régóta vadásztunk egy olyan motoros úti célra, ahol az európai télből egyből a nyárba csaphatunk át. Így került képbe Kelet-Afrika legnagyobb országa, Tanzánia, ami messze túlmutat a zanzibári fehér homokos partokon – száz arcát is felfedezheted, és még mindig tartogat meglepetéseket.
Mindig is a bakancslistámon szerepelt a szörfözés.
Nagyon szeretem az eldugott, turistahordák által még nem felfedezett trópusi desztinációkat, úgyhogy a fülöp-szigeteki út életre szóló élmény volt számomra. Bár Siargao volt a bázisunk, amit többen a Fülöp-szigetek szörfös fővárosaként emlegetnek, sok apró környező szigetet bejártunk a helyi fahajókkal.
Az étkezésnek fontos közösségépítő szerepe van. Pláne, ha azt közös főzés is megelőzi: amellett, hogy ez a legköltséghatékonyabb megoldás, az útjaink és elvonulásaink egyik kedvenc csapatépítő programjává is vált az évek során. Arról nem is beszélve, hogy az ízeken keresztül a helyi kultúrához is közelebb kerülhetünk.
Panamáról a legtöbbeknek a Panama-csatorna jut eszébe, amit az országimázson dolgozó marketingesek is sejthettek, amikor a “mucho mas que un canal”, azaz “sokkal több, mint egy csatorna” szlogent választották.
A sípálya melletti étteremben nem gőzgombóc és bolognai spagetti a menü, hanem ramen és tonkatsu, és persze a mochi sem hiányozhat sehonnan.
A freeride sí-ben találtam meg a szabadságot, amit korábban más sport nem adott meg, és itt tapasztaltam meg, milyen szintig tágítható az emberi komfortzóna határa.
Ha megérted, hogy a nélkülözhetetlen holmijaidon kívül csak rugalmasságra van szükséged egy igazán jó kalandhoz, akkor bármilyen lakóautóban otthon érezheted magad, bárhol is járj a világban. Még akkor is, ha közben viharos széllel és özönvízszerű esővel kell dacolnod. Izland az a hely, amiért érdemes kilépni a komfortzónádból.