Miért alapítottatok Bécsben is egy BTS (GoBeyond) irodát?
Vértes János Benjámin: Több oka is van. Egyrészt mindig szerettük volna, hogy a gyerekünk külföldi oktatásban részesüljön. A tervet előrehozta a tavaszi karantén, amit egy osztrák hegyi faluban töltöttünk, ahova régen sokat jártam síelni (Janó hétszeres magyar freeride síbajnok). Egy panzióban maradtunk két hónapig, ahol kértük a tulajokat, hogy hadd jelentkezzünk be a címükre, és ők készségesen segítettek. Ebben az időszakban határoztuk el, hogy inkább Ausztriában szeretnénk élni. Nem volt könnyű a cégalapítás, fél év volt, mire bejegyezték a cégünket az összes engedéllyel együtt. A másik ok, hogy az elmúlt 2 évben a forint gyengülése miatt 15-20%-kal drágultak az útjaink, anélkül, hogy mi árat emeltünk volna. A harmadik indok pedig az, hogy az osztrákok sokkal szívesebben áldoznak a hobbijaikra. Persze a jövedelmük is jobb, és a kultúrájuk része a rengeteg kültéri sport, a hegymászás, síelés és a motorozás – ez pedig pont a mi profilunk.
Most mennyi utat tudtok leszervezni? 2020 a turizmusnak fájt leginkább…
VJB: A legeredményesebb évünk tavaly volt – 22 utat szerveztünk –, úgyhogy még rosszabbul érint, hogy ezt a felfelé tartó ívet megtörte a világjárvány. De azt mondhatom, hogy így is sok utat sikerül összehozni, persze sokkal több munka és kitartás kell hozzá és nyilván nincs annyi túra, mint tavaly. Például már benne voltunk az őszi korlátozásokban, amikor úgy tűnt, hogy le kell mondanunk az Azori-szigeteki szörftúrát, aztán mégis sikerült elvinnünk a csoportot. Most valósult meg az ericeirai (Portugália) home office utunk a legnagyobb karanténok és lezárások közepette, ahova mindenki negatív PCR teszttel érkezett, és egy nagy családként szörföztük és dolgoztuk végig a hónapot. Idén még elkísérek egy céges csoportot Isztambulba, szilveszterkor visszatérünk Portugáliába és szeretnénk a tél végén még egy trópusi úti célt összehozni.
Nyilván egy megbízható szervezőiroda is kell, hogy valaki járvány alatt belevágjon a vágyott kalandtúrába. Mi az, amivel ti többet adtok az utazóknak?
VJB: Gyakorlatilag mindent megszervezünk, a velünk utazóknak szinte csak az élvezeti cikkekre kell költeniük a vakáció során.
A sportolást, a szállást, a programokat, az étkezéseket ugyan úgy leszervezzük a Japán hegyeken, mint a mongóliai sztyeppén.
Ehhez minden utassal egyenként kell egyeztetni, közülük sokan más-más nemzetiségűek, más országból érkeznek. Volt olyan csoportunk, amelyben összesen 8 különböző nemzetiségű vendég volt. A sok munkáért cserébe viszont látjuk, hogy olyan maradandó élményeket adunk nekik, amiről soha nem gondolták, hogy egyszer átélhetik. Az útjaink attól is különlegesek, hogy mindig szuper csapat áll össze: a közös érdeklődés és cél, az átélt kalandok, a kihívások felejthetetlenné teszik az utazást.
Egy bonyolult úthoz mennyi mindent kell összehangolni?
VJB: Például egy 30 fős (ez a maximum létszám) motoros túrához a Himalájában 10 fős személyzet kell. A crew egy része kinti, helyi túravezető megfelelő helyismerettel. Kellenek univerzálisan bevethető kollégák, akik szerelni és elsősegélyt nyújtani is tudnak, ha szükséges. Három terepjáró is kell sofőrrel kíséretnek és a csomagok szállításához. És persze rengeteg múlik a helyi partnereken is, a túraútvonalak megszervezése, az engedélyek bekérése az ő dolguk. Ennél a desztinációnál például az is szempont, hogy van olyan autóút, ami egész évben mindössze egy hónapig járható biztonságosan az időjárási körülmények miatt. Egy ilyen kalandos, egyéni résztvevőkből összeálló úthoz képest egy csoportos céges utazást megszervezni sok szempontból egyszerűbb, mert ott egy kapcsolattartóval kell egyeztetni, az adminisztráció is könnyebb, hiszen nem 10-12 utassal kell egyenként kommunikálni az igényeikről.
Az új stratégiátok része, hogy céges csapatépítést is szerveztek?
VJB: Nyilván nekünk is alkalmazkodnunk kell ehhez az új helyzethez, amit a koronavírus-járvány teremtett. Szerencsére üzleti utakat lehet szervezni, és vannak olyan nemzetközi vállalatok, amelyeknél nélkülözhetetlen, hogy bizonyos időközönként találkozókat tartsanak a vezetők. Szeretnénk ráébreszteni a cégeket, hogy jó ötlet lehet a pénz egy részéből, amit a home office elterjedése miatt az irodabérleten megspórolnak, olyan szervezett programra költeni, ami hosszú távon megteremti és fenntartja a csoportkohéziót. Erre az outdoor időtöltés kifejezetten jó. Egyrészt biztonságos a vírus terjedése szempontjából, másrészt megtanulhatnak valami újat együtt, például szörfözni. A közös élmények pedig intenzív csapatösszetartó erőként hatnak. Egy extrémebb közös kihívás vagy a sportolás mindenképp összehozza újra azokat a munkatársakat, akik hetek vagy hónapok óta nem látták egymást.
Mesélj, milyen extrém dolgokra vettél már rá üzletembereket?
VJB: Azok számára, akik kevés időt töltenek irodán vagy a városon kívül, már az is csodás és emlékezetes élmény, hogy Európa legnagyobb homokdűnéjén (Bordeaux mellett) mezítláb sétálnak le a tengerbe. Izlandon is megleptük őket: egy gleccseren, majd annak a gyomrába olyan autóval mentünk, amelynek embernagyságú kerekei voltak. De furcsa ételekkel is nagyon meg lehet fogni a gourmet éttermekhez szokott menedzsmenttagokat: Lanzarotén például egy pop-up vacsorát szerveztünk az egyik vulkán kráterében. Ez kihívás volt a vendégeknek és nekünk is, szervezőknek, ugyanis két egész kecskét ástunk el a vulkáni parázsban a vacsora előtti napon, amit az utasoknak kellett kiásni és elfogyasztani. Akik nem akartak vulkáni hamuban sült húst enni, azoknak persze feltálaltunk más ételeket, senki nem maradt éhes. Egy ilyen programnál fel kell készülni arra is, hogy valami nem jól jön ki, ez esetben mondjuk nyers marad a hús vagy elég, és akkor is meg kell etetni a csoportot.
Hogyan született meg a céges know-how, hogy mindig mindenre felkészüljetek, minden ott legyen akkor, amikor kell?
VJB: 2009-ben elmentem Ázsiába egy évre hátizsákkal – ez az utazás kattintott át valamit a fejemben. Egyrészt rájöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, másrészt nem volt olyan helyzet, amit ne tudtam volna megoldani abban az egy évben. Az állásomat megtartottam (Janó a budapesti Kolor klub ügyvezetője volt – a szerk.), mellette kezdtem el utakat szervezni – így nem kellett kezdeti befektetés az évi három utunkhoz. A cég organikusan növekedett a maga ütemében, egyre több túránk és egyre több utasunk lett. Minden helyi partnerünket személyesen ismerjük és a többéves együttműködés során baráti viszonyt alakítottunk ki, ennek köszönhetően maximálisan megbízunk bennük. Szerencsére még sosem fordult elő olyan rizikós helyzet, hogy a helyi guide-ok ne fogadták volna az utasainkat, vagy ne lettek volna ott a megrendelt járművek, eszközök.
Milyen túrákba vágtok bele 2021-ben? Mire lesz igény a közeljövőben?
VJB: Alapvetően minden új utat, programcsomagot úgy tervezünk meg, hogy előtte mi felderítjük a terepet, megnézünk mindent és abból összeállítunk egy best of-ot, ami belefér egy 10 napos túrába. Szeretnénk egy madagaszkári szörftúrát, valamint tervben van Kamcsatka is, ami az utolsó, szinte érintetlen vadon, ahol lehetne snowmobillal utazni, szörfözni a 6 fokos tengerben, iglukban aludni. De érdekes látni, hogy ez az új élethelyzet milyen új kapukat nyit meg a turizmusban: van például egy izraeli szörfös partnerünk, akivel áprilisra szervezünk egy Maldív-szigeteki hajós utat. Háromemeletes luxusjachton laknak majd a vendégek, és oda navigálnak majd, ahol az előrejelzések szerint jók a hullámok. Az utasok a hajókkal nem kötnek ki, és mivel a jachtok zártak, nem találkoznak idegenekkel, így nincs fertőzésveszély és a hatóságok sem korlátozzák ezt a fajta turizmust – tehát a krízisben is keresni kell az új lehetőségeket.
Úgy tudunk megoldást találni, hogy alkalmazkodunk az igényekhez és a körülményekhez.
Fokozott elővigyázatossággal, rugalmassággal és alapos szervezés mellett továbbra is biztonságosan lehet utazni. A világ természeti csodáinak felfedezésére pedig nagyobb az igény, mint valaha.
Az eredeti interjú a drivemagazine.eu oldalán jelent meg.
