Egy hét alatt minden nap minimum kétszer, de volt, hogy háromszor szörföztünk, különböző szpotokon, nem ritkán teljesen egyedül. És ezt úgy értsd, hogy rajtunk kívül sokszor senki nem volt a 29 fokos trópusi vízben, miközben a mi tudásunknak megfelelő tökéletes méretű és minőségű hullámok érkeztek gépies ütemben és kiszámíthatósággal, paradicsomi környezetben.
Amikor mégis kaptunk társaságot, akkor az pár főnyi, kedves helyi vagy expat formájában érkezett, akikkel barátságosan megosztoztunk a rajzolt A-frame-eken. Ezeket a meneteket fejeltük meg hajnali vagy naplementés alkalmakkal a buja dzsungelben megbújó, teljesen önellátó mini resortunk előtti strandra lesétálva.
További ömlengés helyett, azt gondolom, önmagukért beszélnek a képek. Már egyeztetés alatt van a következő tábor időpontja, minden évben a március 15 körüli időszakot célozzuk be erre az útra.
