Várkert rakpart, Dunára néző iroda fogad. Hárman ülnek velem szemben, az alapító Vértes János Benjámin és felesége, Pataricza Fanni, valamint az egyik motoros túravezető a keménymagból, Trellay Levente. Nincs last minute utakat felsorakoztató prospektus, se aktatáska, se hotelek fotói a falakon, de lerúgott, sáros túrabakancs sem hever a padlón. A klasszikus low-budget backpackingtől legalább annyira távol áll a vállalásuk, mint az imént idézett mainstream turisztikai irodáktól – ezért is neveztem inkább brandnek, mintsem utazási irodának a GoBeyondot. Janó pedig, a brand szíve és lelke pont annyira üzletember, mint világutazó: a kettő egyvelege adja ki azt, amitől nem csak hiteles, de sikeres is a vállalkozása. Elmesélte, hogyan csinálta.
Egyéves ázsiai körútból életre szóló hivatás
13 évvel ezelőtt, az akkor még rendezvényszervezéssel foglalkozó Janó nyakába vette Ázsiát, hogy egy éven át egy szál hátizsákkal utazza be annak legérdekesebb területeit.
Az út folyamán rengeteg tudás halmozódott fel, amit csak tetézett a profi freeride síben és szörfutakon szerzett tapasztalat. Kiderült: nemcsak a rendezvényszervezéshez, de az utazásszervezéshez is ért – ráadásul a kettőben több hasonlóság van, mint elsőre gondolta volna. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy a hobbiból akár hivatás is válhatna, ha a sok praktikát, az extrém sportok és a különleges tájak iránti szeretetét, kapcsolati hálóját, és gasztronómiai érdeklődését mind egybegyúrná.
Janó utakat kezdett szervezni. Először síelni, majd szörfözni ment akkor még haverokból álló csapatával, aztán szépen lassan megfogant a motoros túra gondolata is. 2016-ben belépett a képbe Fanni, aki nemcsak feleség, de valódi Bonnie is lett Clyde oldalán. Együtt megalapították saját utazási irodájukat, a Beyond the Standardet (BTS World Kft. néven), ami az elmúlt 6 évben példaértékű növekedést mutatott mind a csapat méretében, mind az utak számában, és természetesen az árbevételben is.
Kínálatukban szerepel többek között panamai és Srí Lanka-i szörftábor, japán freeride síelés, mongol, tanzániai és a Himalájára szervezett motoros út, izlandi lakókocsizás és balkan rally is. A csapat rajong a felderítetlen, vagy elsőre rizikósnak tűnő helyszínekért, és minden úthoz tartozik valamilyen extrém sportlehetőség, amit az abban jártas túravezető koordinál. Apropó, túravezetők: a nemzetközi csapatot menőbbnél menőbb arcok alkotják, akik az extrém sport mellett rengeteg más területen otthonosan mozognak. Például a pizzasütésben, az ejtőernyőzésben, a motorgyűjtésben, a sürgősségi vér- és szervszállításban, a pékáru sütésben vagy épp a motoros taxiszolgáltatásban. De ez már egy másik történet lenne.
Levi szerint ez a Gobeyond sikerének egyik titka: „a legtöbb túravezető épp attól hiteles és izgalmas, hogy sok projektben benne van és mindig friss marad. Ha folyton ugyanazt kéne csinálnunk, mondjuk 115x megmászni a svájci Matterhornt, valószínűleg nehezen maradnánk ilyen lelkesek. Én nagyon várom, hogy visszamenjek például a himalájai útra, mert évente egyszer megyünk csak, és akkor mindig nagy élmény.”
Fanni hozzáteszi: a harminc útból valójában csak az izlandi lakókocsis kirándulás és az Azori-szigetekre szervezett szörftábor ismétlődik kétszer, minden más utat évi egyszer szerveznek meg. Erre azért is van szükség, mert sok visszajáró vendégük van, akik örömmel próbálnak ki újabb és újabb lehetőségeket.
Viva la freedom
Bevallom őszintén, mindig ódzkodtam a szervezett utaktól, ahol a 40 fokos melegben, 30 társammal együtt kell követnem egy zászlót hordozó túravezetőt, aki a megafonjába üvölti, mit látunk épp magunk körül. Az persze hamar körvonalazódik, hogy a srácok hasonlóképp viszonyulnak a műfajhoz – épp ez motiválta őket arra, hogy újradefiniálják az útszervezés fogalmát.
„Drágábbak vagyunk, mint a többi iroda, ezt mindenki láthatja. Ennek az az oka, hogy kerüljük az olyan tömegmegoldásokat, amitől olcsóbbra fut ki a végösszeg, és ami miatt irtózol a szervezett utaktól. Nálunk még egy százfős céges úton sem lesz büfés kaja – kezdi Janó. – Minden út alapja a szállás, a program, a kaja és a transzport. És mindenben lehet extrázni! Nálunk nem opció, hogy a legköltséghatékonyabb megoldást választjuk, elküldünk a büfésorra meg a pogácsáshoz, este meg nézegetheted a tévét. Én a legtöbb utat előre bejárom, feltérképezem a legautentikusabb éttermeket, szálláshelyeket, programokat, és helyi kapcsolatokat építek ki. Ha kell, heteket kószálok valahol, amíg megtalálom azt, ahova aztán el akarom vinni az embereket” – meséli.
Később kiderül, hogy többek között így jutottak el Lanzarotén arra a vulkánra, aminek a kürtőjében egy titkos butikhotelben vacsoráztak a parázsban elásott kiskecskékből, így tudtak átmotorozni azon a mongol folyón, ahol csak a helyi nomádok ismerik a járást, és így úsztak meg egy polgárháborút is, amiről később még mesélek.
Levi szerint Janó tulajdonképpen az utazásszervezés pék-influencere:
„10 éve senkit sem érdekelt, hogy ki süti a kenyeret, amit a pékségben vesz, most meg már hosszú cikkeket írtok különleges pékekről, akik saját kezűleg dagasztják a kovászt. Na, az utazásszervezés ugyanilyen. 10 éve senkit sem érdekelt, ki áll az XY travel iroda mögött, most viszont sokan kifejezetten Janó miatt jönnek hozzánk, mert ő úgy dagasztja a tésztát, hogy vele akarj utazni”
– mondja el. Hozzáteszi: azt szereti a legjobban a programokban, hogy semmi sem kötelező, de amit javasolnak, az tényleg mind kipróbálásra érdemes.
Ahogy hallgatom a sztorijaikat, gyorsan körvonalazódik, hogy mindannyian diagnosztizált adrenalinfüggők, akik ha épp nem extrémsportolnak, akkor is minden őrültségben benne vannak. Ahogy Janó mesél a szörfről és Levi a motorról, egyszerre jelenik meg a lelki szemeim előtt a Szelíd motorosok, a Mavericks-film és a Jackass egy-egy jelenete. Viszont amellett, hogy a legtöbb programhoz tényleg ki kell lépni a komfortzónából, mindent megtesznek azért, hogy a résztvevők a lehető legnagyobb biztonságban érezhessék magukat.
„A motor a felfedezés archaikus szimbóluma, hiszen közvetlenül érintkezhetsz a környezeteddel, miközben suhansz. És az, hogy csapatban megyünk, hogy van szervizkocsi, hogy tudod, hol és mikor állunk meg és eszünk, ad egy nagyfokú biztonságot. És ezekre igencsak nagy szükség van egy harmadik világbeli országban, például a Himalája környékén, ahol nem ismersz senkit” – mondja el Levi.
Mindig lesznek váratlan helyzetek
Mikor pedzegetni kezdem, hogy a felsorolt utakban azért van rizikófaktor – gondolok itt a Balkán rallyra vagy a mongol motoros körútra –, összenevetnek.
„Janó top guide-jai már mind kerültek nehéz helyzetbe, amit valahogy meg kellett oldani. És ha már túl vagy pár ilyenen, nem esel kétségbe például egy… polgárháborútól”
– teszi hozzá Levi. Ugyanis a csapat legendás történetei közé tartozik, amikor Kasmírban, a pakisztáni–indiai út során kitört a polgárháború. Azóta azt mondják: a rugalmasság és a helyi beágyazottság a GoBeyond két alapköve.
„Azért mertük megszervezni az utat, mert látszólag épp békés időszak volt Kasmírban. Csakhogy egy nemzeti ünnepen fejbe lőttek egy katonát a helyi szeparatisták, aminek hatására polgárháború tört ki és kijárási korlátozást rendeltek el. Nekem ezt a második napon mondta el a helyi kontaktunk, aki onnantól folyamatosan tájékoztatott a dolgok állásáról, és persze a konzuli szolgálattal is egyeztettünk. 10 napig érleltem magamban az infót, de addig nem akartam pánikoltatni a csapatot, amíg nem volt megoldásom a helyzetre. Ugyanis a repülőtér, ahonnan haza akartunk jutni, pont a balhé középpontjában volt, így nem volt mód rá, hogy kikerüljük. A helyi főnök végül három megoldási javaslatot vázolt fel: nem megyünk oda, hanem mindenki új jegyet kap, ami 3 millió forint extrakiadás; megpróbálunk elmenni a reptérre, leadjuk a katonai check-pointon a motorokat, majd átülünk egy éjjeli konvojba, amit kövekkel dobálnak és lőnek rá a helyiek – de talán nem lesz gond; eleve repülővel megyünk a reptérre, de nem hagyjuk el a területét, mert az legalább biztonságos. Végül elmondtam az utazóknak, hogy mi a helyzet, és a harmadik opciót választottuk. Mikor kiszálltunk a gépből, már ott állt egy páncélfal mögé bújt katona, a lőrésből ránk tartott fegyverrel. Nekünk ez annyira piszkálta a fantáziánkat, hogy végül úgy döntöttünk, az átszállási időben mégiscsak bemegyünk a városba, kicsit taxizunk és hajózunk
– bár hozzáteszem, minden taxinak betörték már az ablakát. Őszintén szólva felejthetetlen élmény volt.”
Janó hozzátette: ebben a helyzetben is az volt a szerencse, hogy a helyi túravezető, akivel jó kapcsolatot ápolnak, végig segítséget tudott nyújtani nekik.
Fancy, de nem sznob költségvetés
A GoBeyond útjai körülbelül 900 és 3290 euró között mozognak – függően a távolságtól és programtól –, és a repjegyen kívül mindent tartalmaznak. Utóbbi azért nincs benne, mert annak eleve dinamikusan változik az ára, pláne, hogy az utazók különböző igényekkel és különböző országokból szállnak gépre. Ráadásul így adott a lehetőség, hogy aki szeretne, tovább maradhat az adott helyen, és személyre szabhatja az utazását.
„Olyan utakat szeretnénk árulni, ahol kérdésként sem merül fel, miért éri meg szervezett keretek között utazni Ezek olyan komplexitású utak, amik máshogy nem jöttek volna létre, hiszen amellett, hogy extrém élményt kínálunk, mindenben megkönnyítjük a résztvevők dolgát”
– mondja el Janó. Hitelességük a bevétel exponenciális növekedésén is látszik: 2016-ban, az alapítás évében 12 milliós forgalmuk volt, 2017-ben 48 millió, 2019-ben (a bécsi céggel együtt) 140 millió, 2022-ben pedig, ha minden jól megy, elérik az egymillió eurót. Ennek fontos része az is, hogy céges utakat, úgynevezett power weekeket is szerveznek, ami akár 500 ezer euróig is rúg 300 főnek, négy napra.
„A konkurens cégek mind sokkal olcsóbbak nálunk, ebben nem tudjuk és nem is akarjuk felvenni a versenyt. Viszont aki megnézi az útjainkat, láthatja, hogy nem ugyanazt áruljuk magasabb áron, hanem valami teljesen mást, ami adott esetben sokkal érdekesebb. Persze erről könnyebb úgy meggyőzni valakit, ha már kipróbálta”
– teszi hozzá.
A GoBeyond emellett folyamatosan terjeszkedik. Hosszú távú céljuk a nemzetközi piacra lépés, ennek első lépéseként már Bécsből is szerveznek utakat. A növekedés célja pedig nem más, mint hogy még extrémebb túrákat, akár komplett expedíciókat is indíthassanak mind a magyar, mind a német vagy a világ bármely pontjáról érkező közönség számára. Erről egyelőre még nem árulnak el sokat, de Janó megjegyezte, hogy szívesen bejárná például Kamcsatkát terepjáróval, tetősátorral és szörfdeszkával felszerelkezve.
Az eredeti interjú a Forbes oldalán jelent meg.
