GoBeyond havas úticélok

Délután 4-kor találkoztunk indulásra készen és éjfélre sikerült bepakolnunk és rögzítenünk a csomagokat, többségüket a kocsi tetejére, tetőcsomagtartó és box nélkül. 1400 kilométer és 16 óra elteltével minden és mindenki épségben megérkezett és megkaptuk, amiért útrakeltünk.

Azóta sokat tanultunk az utazásszervezésről és elképesztő kalandokban volt részünk az Alpok legeldugodtabb szegleteitől, a Kaukázuson keresztül Hokkaidóig. Egy dolog azonban sosem változott: fanatikusan keressük a legjobb szűzhavas lejtőket és ezért szinte bármilyen áldozatot készek vagyunk hozni. Nincs annyi átszállás, nincs olyan hosszú utazás, éjszakába nyúló tervezés és korai kelés, izzasztó mászás és hegycsúcson didergés, amire utólag ne mondtuk volna azt, hogy nagyon megérte. A 2023/24-es szezonban öt freeride desztinációt kínálunk, ezek között segít eligazodni az alábbi összehasonlító cikk.

2018 óta minden évben, január második felében Japánba járunk csúszni. Úticélunk Niseko, Hokkaidó (Japán északi nagy szigete) legnagyobb összefüggő síközpontja, ahol a szerencsés El-Nino években (2020-at leszámítva mindegyik ilyen év volt az utóbbi időben), 20 méter körüli hómennyiség esik a viszonylag rövid, december végétől március legelejéig tartó szezonban. Az 1308,5 méter magas vulkánra 1200 méterig visz lift, a szállásunknak helyet adó autentikus, pár utcás Annupuri falu pedig 300 méteren fekszik. Ez a 900, vagy mászás esetén 1009 méteres szintkülönbség bőven elegendő ahhoz, hogy fülig érő szájjal daráljuk a köröket az akár napi kétszer felfrissülő szűzhóban.

A fantasztikus hóminőség mellett a másik hatalmas előny, hogy a pályán kívüli csúszás sokkal biztonságosabb mint Európában, mert jellemzően nincs lavinaveszély. Ennek legfőbb okai, hogy a hegy nem annyira meredek, a hőmérséklet pedig kevésbé változékony és ritkán megy nulla fok fölé. Utóbbinak köszönhetően nem alakulnak ki veszélyes jégrétegek a hótakaróban, továbbá szikla vagy gleccser helyett dús bambusz aljnövényzetre esik a hó, ami sokkal jobban megtartja a hatalmas hómennyiséget, így az nehezebben csúszik meg.

Általános nézetünk, hogy annyit mászunk egy-egy út során, amennyit szükséges ahhoz, hogy szűzhóban tudjunk csúszni. Ez Japánban jellemzően minimális. Rövid rézsútsiklásokkal szinte mindig lehet szűz területeket találni, de a látvány és az érdekesség kedvéért azért többször felmászunk a hegy tetejére, ahova már nem visz lift. Ilyenkor a hátizsákra érdemes rögzíteni a felszerelést, nem szükséges túraléc vagy splitboard a mászáshoz. Abban a szerencsés esetben, ha az időjárás lehetővé teszi, hogy a hét során megmásszuk a Yotei vulkánt egy külön opcionális expedíció keretében, akkor igény esetén a helyszínen lehet túrafelszerelést bérelni.

A forró fürdők (onsenek), az este 9-ig nyitva lévő, kivilágított hegy, a nagyon hangulatos szállás és az isteni kaja pedig mind mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Japán utunk stabilan a legnépszerűbb és legkülönlegesebb freeride desztinációnk legyen.

Grúzia jó pár éve az európai freeriderek látókörében van, elsősorban a Gudauri nevű régióval, ahol elképesztő ütemben zajlanak a fejlesztések. Mi egy másik völgyet, Mestiát vesszük célba, ahol még mindig malacok dagonyáznak a kőházak közötti szűk sikátorokban és faszénen sül a saslik az étterem bejárati ajtaja mellett.

A völgy végében a Tetnuldi gleccser magasodik 4858 méteres csúcsával, amit 3165 méterig tudunk felvonóval megközelíteni. Ez egy igazi magashegyi freeride paradicsom, rengeteg, különböző meredekségű kuloárral és nagy szintkülönbségű freeride körökkel. Kis mászással pedig további területek nyílnak meg. Rossz idő esetén Hatsvali erdeje felé vesszük az irányt, ahol egy extra gyors és új kabinos lifttel lehet gyűjteni a kilométereket egy nagyon izgalmas, erdős és meredek terepen.

1-1 napra pedig, a társaság állóképességétől függően nagyobb túrát teszünk a Chalaadi gleccser vagy az Ushguli völgy irányába, ahol akár 2000 méter feletti szintkülönbséget is tudunk csúszni, lélegzetelállító, közel 5000 méteres csúcsok közötti grandiózus völgyekben. Ha a csapat úgy dönt és a körülmények indokolják, akkor cat-skiing és heliskiing opciók is elérhetőek, ezeket a helyszínen a lehető legjobb áron, igény esetén ad-hoc leszervezzük.

A helyiek lazasága és az ételek változatossága pedig azok számára is vonzóvá teszi Mestiát, akik kevesebb alpinista kedvvel vágnak neki az útnak. Minden estére új étterem jut, és mindegyik annyira jó, hogy ugyanoda mennénk vissza legszívesebben másnap is. A túrát Charlie vezeti, aki télen és nyáron egyaránt alaposan bejárta már ezt a környéket, a helyi guide-ok régi barátként üdvözlik és velük karöltve garantáltan megtalálja a legjobb rendelkezésre álló útvonalakat a hegyen.

Sulden am Ortler egy különleges hangulatú zsákfalu és síközpont Dél-Tirolban. A közel 4000 méteres Ortler és Königspitze árnyékában 1800 méteren elterülő falu elegáns, nagyon alpesi és a legkevésbé sem turistás. A kis pályarendszerbe céllal érkeznek az emberek. Többségében hegyet mászni, néhányan pályasízni a magashegyi és ezáltal hóbiztos, 2800 méter feletti széles és napsütötte pályákon a fantasztikus kilátásban, és szerencsére még ennél is kevesebben freeride-olni. Pedig a hely adottságai elképesztőek, közel 1500 méter szintkülönbségű meneteket lehet csúszni pár percnyi mászással közvetlenül a resort mellett.

Erre az útra jellemzően nagyobb létszámmal megyünk, és freeride tapasztalat szerinti csoportokra osztva zajlik a pályán kívüli vezetett csúszás. Fő túravezetőnk, Olaf, a helyi hegyimentők főnöke garantálja, hogy biztonsággal, de mindenki a tudásához mérten izgalmas terepeken gyakorolhasson. Ha még csak most kezdted a freeride-olást, akkor könnyebb és a pályákhoz közelebb eső lejtőkön segítünk, hogy elmélyíthesd a tudásod, a gyakorlottak pedig olyan kuloárokban is lejöhetnek, amikbe egyedül valószínűleg nem merészkedtek volna be. 1-1 napon pedig nagyobb túrát is szoktunk tenni a rezorton kívülre. Ilyenkor lehet igazán átérezni a természet erejét és közelségét, a hegyek méretét. Ezeken a napokon túrasí vagy splitboard felszerelés javasolt, vagy igény esetén hótalpat biztosítunk. A hegy annyira szép, a kedvenc olasz családi éttermünk a faluban pedig annyira jó, hogy freeride-ra kevésbé nyitott kísérőnek is nyugodt szívvel szoktuk ajánlani a részvételt, kedvezményes áron. Van rosszabb program, mint fél nap csúszkálás a napsütésben, egy-egy tojáslikőrrel megédesített pihenővel, majd egy nagy wellness a gourmet vacsora előtt.

Legújabb havas úticélunk annyira új, hogy ebben a szezonban megyünk először. Ezért minden amit itt írunk jelenleg mások beszámolóján, illetve a terveinken alapszik. Ugyanakkor már régóta rabulejtett minket a koncepció, hogy érintetlen csipkés hegyoldalakon az óceánig csússzunk, majd a piros faházunkba visszahúzódva egy nagyot szaunázzunk az esti rákleves előtt.

Lofotenen nincs sílift, ezért a tábor kizárólag túrasízőknek és splitboardosoknak szól. Közösségi szálláson fogunk lakni és az időjárás függvényében a rendelkezésre álló 6 napból 5 napot tervezünk túrasízni, nagy helyismeretű baráti túravezetők iránymutatása mellett. A pihenőnapon akinek kedve van kipróbálhatja a sarkvidéki szörfözést Unstadban, ahol minden felszerelést biztosítanak, hogy az élmény ne a halálra fagyás miatt legyen maradandó. A szörf session minden esetben a panoráma szaunában ér véget. Akit a szörf nem vonz, annak is lesz látnivaló a kirándulás során bőven. Ha szerencsések vagyunk a páratlan lofoteni természeti környezetet és látványt az északi fény játéka teszi majd még emlékezetesebbé.

Aki szereti az alpinizmust és a freeride-olást, annak Chamonix-t nem kell bemutatni. Az európai hegymászás és steep skiing fellegvára olyan hangulatot áraszt, mint semelyik másik település az Alpokban. Könnyen előfordulhat, hogy úton az Aguille de Midire, Európa legmagasabb hegyállomására világhírű sportolókkal utazunk egy kabinban, akik akár Amerikából vagy Skandináviából költöztek ide, hogy egész évben ezen a különleges hegyen csúszhassanak.

Friss hó esetén hajnalban a lavinarobbantásokra ébredünk és szükség esetén 7-kor már várjuk az első kabinok egyikét, hogy a mély völgyből 20 perc alatt 3800 méterre repítsen minket, hogy aztán legendás lejtőkön és gleccsereken keresztül ereszkedve elérjük az ikonikus gleccservasutat, ami visszavisz minket a városba.

Chamonixban minden valamire való outdoor márka saját bolttal képviselteti magát, a kocsmákba pedig nem ciki beülőben, köztesekkel csörögve beülni. Charlie csak a tavalyi szezonban 12-szer járt a Mont Blanc csúcsán, a hegyi menedékházakban előre köszönnek neki, ezért ő fogja nekünk megmutatni, hogy az aktuális időjárási viszonyok és hóhelyzet alapján mikor melyik lejtőt vesszük célba.