November végén egy svéd központú nemzetközi pénzügyi cég évzáró konferenciájához szerveztünk utazást. A résztvevők 8 különböző európai országból érkeztek, főleg északról, éppen ezért fontos szempont volt, hogy jó időben és izgalmas természetközeli programokon vehessenek részt. Mivel még a tél kezdetén is sokszínűek a programlehetőségek a Kanári-szigeteken, Lanzarotét választottuk úticélként.
Nem ez volt az első utunk a csapattal, és mivel rugalmas és kalandvágyó embereknek ismertük meg őket, szabadabban tervezhettük a részleteket. Az utazás utolsó estéjét szerettem volna igazán emlékezetessé tenni, így Liptay Dávid barátom segítségét kértem, aki túravezető és gurmé oldalról is jól ismeri a stílusunkat.
Tőle hallottam egy ősi, berber receptről, és elérkezettnek éreztem az időt, hogy kipróbáljuk. A terv a következő: ásunk egy nagy gödröt, abban tüzet rakunk, majd a parázságyra fektetünk egy kecskét egészben és betemetjük. Másnap a vacsoravendégek kiássák az állatot, ami addigra készre sül a gödörben.
Ahhoz, hogy ebbe az egyszerűnek semmiképp nem nevezhető catering formába vágjuk a fejszénket, mindenképpen kellett egy profi, helyi partner, aki érti és szereti a víziónkat. Nagyon inspiráló érzés, amikor felveszed egy vadidegennel a kapcsolatot sok ezer kilométerre az otthonodtól és egy pár perces telefonbeszélgetés után tudod, hogy ő a te embered – Gonzalo, a kráterbe épített butikhotel megálmodója pont ilyen volt, az első perctől kezdve rajongott a koncepcióért.
Hozzáteszem, már csak az ő szállodájáért is érdemes lett volna megmászni a lanzarotei hegyet: a főként művészek által látogatott szállás félig a földbe ásva az egyik legizgalmasabb hotel, amit valaha láttunk. Ennek „udvarán”, a holdbéli tájat idéző telken rendeztük be a vacsorahelyszínt: egyedi, kézzel készített lanzarotei kerámiákkal terített asztalok és fantasztikus helyi borok várták a vendégeket, meg persze sok finomság, melyet Gonzalo a környékbeli termelőktől vásárolt össze. Biztosra akartunk menni, hogy akkor is jól fog lakni mindenki, ha a főfogás, az elásott kecske véletlenül nem sikerülne jól.
A kiadós előételek után fedtük fel a meglepetést és ástuk ki a kecskét közösen, ami gőzölögve, melegen és elképesztően omlósan került elő föld alól, ahol fűszerekkel együtt egy zsákba burkolva főtt több, mint 16 órát.
Ahogy talán ez a fentiekből már sejthető volt, fantasztikus sikert aratott az este, és a sok-sok Michelin csillagos éttermet megjárt vendégsereg életének egyik legemlékezetesebb vacsoraélményét hoztuk össze. Azt az estét azóta is a kedvenceink között tartjuk számon.
