Kevés hely létezik a világon, ami olyan legendás vonzerővel bír, mint La Grave, a mindössze 700 lelkes kis francia falu a monumentális La Meije lábánál. Ez nem a megszokott csillogó síparadicsom, tele gondosan karbantartott pályákkal és nyüzsgő après-ski bárokkal. La Grave valójában nem is síközpont.
Itt, ha felszállsz a Pantone-színekben pompázó felvonók egyikére – amelyeket eredetileg a kilátásban gyönyörködő turistáknak építettek –, és 3 550 méteres magasságban kiszállsz, onnantól minden a te felelősséged. Nincsenek kijelölt pályák, nincsenek ratrakolt nyomvonalak, és nincsen, aki fogná a kezed. Odafent csak gleccserek, kuloárok, és egy tiszteletet parancsoló, végtelen freeride játszótér vár. A falu egyetlen kocsmája is a havas legendák gyűjtőhelye, hiszen La Grave mágnesként vonzza a legelszántabb porhófanatikusokat. Sokan az egész szezont itt töltik, egyszerű körülmények között, és minden napjukat La Meije útvonalainak módszeres bedarálásával töltik – ezek több mint 2400 méternyi brutális szintkülönbséget jelentenek.
A GoBeyond alapítója, Janó először huszonkét évvel ezelőtt, 2003-ban járt La Grave-ban. Akkoriban kezdte szervezni az első sítáborait a barátainak, és egy Alpine Tours prospektusban figyelt fel La Grave-ra. A helyet egy hihetetlen freeride-mekkaként reklámozták, de amikor rákérdezett, az ügynökség bevallotta, hogy valójában soha nem szerveztek oda utazást – korábban senki nem érdeklődött. Így Janó úgy döntött, hogy egyedül indul el. Lefoglalta saját szállását, felkérezkedett egy buszra, amely a közeli síközpontokhoz szállította a turistákat, és meggyőzte a sofőrt, hogy tegyék ki La Grave-nál, megígérve, hogy egy hét múlva ugyanott veszik majd fel. Ezzel a szervezés rész le is lett tudva.
Egy hatnapos síbérlettel a kézben a helyzet egyszerre volt lenyűgöző, és rémisztő. Persze, nem ez volt élete első freeride útja, de a Meije-hez semmi nem hasonlítható. Mindenhol táblák figyelmeztettek arra, hogy itt magadra vagy utalva, saját felelősségedre síelsz. Aztán megérkezett a hó, három napon át szüntelenül esett, a felvonók leálltak, Janóék pedig a hegyen rekedtek. Az egyik lejutási próbálkozásnál barátjával végül egy vezetett csoporthoz csatlakoztak, hogy biztonságos útvonalon érjenek le. De amikor végre elállt a hóvihar, az utolsó három nap maga volt a varázslat. A felvonók újraindultak, kisütött a nap, és Janó pontosan megértette, miért olyan legendás hely La Grave.
„La Grave egészen más lépték és perspektíva. Amikor egy 2000 méteres szintkülönbségű lejtőt síelsz, a környezet folyamatosan változik, ahogyan haladsz lefelé. Fent, a csúcson gleccserek és a végtelen hótakaró között – úgy érzed, bármit megtehetsz. De a hasadékok addig láthatatlanok, amíg hirtelen nem azok, és gyorsan rájössz, hogy ez nem az a hely, ahol egyedül elindulsz felfedezgetni.
Jobban teszed, ha olyan nyomokat követsz, amikről láttad, hogy aki hagyta, épségben lejutott.
Lentebb jönnek a hatalmas fennsíkok, sziklákkal tarkítva, és a sziklák között olyan lélegzetelállító terep tárul eléd, amit nehéz felfogni. A hegy középső részén szűk sziklafolyosókon kell átkelned, és ahogy közeledsz a völgyhöz, bejutsz az erdőbe – egy teljesen új kihívás, itt már több a nyom, bucka, egy egészen másféle sítechnikát igénylő terep.
És végül leérsz a faluba. Büszke vagy magadra, megiszod a jól megérdemelt sörödet a többiekkel, és csak lubickolsz a hegy energiájában. A világon ezer emberből talán egy érti, miről szól La Grave. Itt tízből hét érti. A hegy az alpesi élmény teljes egészét átadja. Minden rétegét, egyetlen lesiklásban.”
A hely őrültségét és egyediségét tökéletesen megtestesíti a falu legfontosabb éves eseménye: a Derby de La Meije, amelyet gyakran a világ legveszélyesebb versenyének neveznek. Miután aláírod a nyilatkozatot, amelyben teljes felelősséget vállalsz magadért, kezdődhet a káosz. A verseny a hegy legmagasabb pontjáról indul, és a résztvevők 2300 méteres szintkülönbséget küzdenek le a völgyig – aki a leggyorsabban leér, az nyer. Nincsenek szabályok arra, hogyan vagy merre mész – síléc, snowboard, monosí, vagy bármi, ami csúszik, megengedett. Ehhez add hozzá a legvadabb jelmezeket és egy kis francia abszurditást, és megkapod a Derbyt.
“Nekünk, egy jól síelő csapatnak, ez a lejtő körülbelül másfél órát vesz igénybe. A Derby győztesének rekordja hat perc. Az átlagemberek legalább tízszer megállnak lefelé – ezek az arcok megállás nélkül, teljes gázzal száguldanak le.”
Ami a februári GoBeyond utat igazán különlegessé teszi, hogy bár valószínűleg nincsen az országban olyan ember, aki Janónál többször járt volna La Grave-ban, ő még sosem vállalkozott olyan útvonalra, amely hevedert és köteleket is igényel.
„Idén, ha az időjárási körülmények engedik, ez változni fog. Charlie-val, a profi hegyi vezetőnkkel,akire az életünket is rábíznánk, most olyan terepre merészkedünk majd, ahová csak kevesen jutnak el.”
Ez a tökéletes módja annak, hogy megünnepeljük a GoBeyond és La Grave 20 éves kapcsolatát: határok feszegetésével és egy olyan kalanddal, ami méltó ennek a helynek a legendás hírnevéhez.