„Oh my wow!”

Hófehér, homokos tengerpartok, rejtett korallzátonyok, lakatlan szigetek és felejthetetlen bulik – mindez egy olyan helyen, ahol a természet érintetlen és a helyiek vendégszeretete határtalan. Siargao a szörfösök paradicsoma, mi pedig nem véletlenül szervezünk ide táborokat évről évre, hogy 10 napig együtt lubickolhassunk a sziget kínálta életérzésben.

Akár kezdőként még a deszka elejét keresed, akár haladóként már a hullámokat hajkurászod, a Fülöp-szigeteki Siargao tökéletes terep a fejlődésre. Keleti fekvésének köszönhetően nyugati partja a nyílt Csendes-óceán felé néz, ahol a tökéletes hullámokról a szerencsésen elhelyezkedő korallzátonyok is gondoskodnak, így minden adott a prémium szörfélményhez, amit a híres Cloud9-on a szomszédban gyakorló világklasszis szörfösök is nagyra értékelnek.

A sziget élete sosem áll meg: ha épp nem szörfözünk, rejtett lagúnákat fedezünk fel, a dzsungelben csónakázunk, vagy egyszerűen élvezzük a végtelen nyugalmat és a helyben termő lédús gyümölcsöket egy fehérhomokos parton – mindezt 30 fokos napsütésben, az óceán kellemes ölelésében. 

2024-ben Kollár Nóri is csatlakozott hozzánk, aki szinte teljesen kezdőként érkezett, de hamar belerázódott a szörfözés világába. Ma már magabiztosan lovagolja meg a hullámokat, és életre szóló emlékekkel és barátságokkal tért haza.

Milyenek voltak az első benyomásaid Siargaóról? Milyen volt megérkezni, mi fogott meg először?

A megérkezés után óriási megkönnyebbülés fogott el, mivel egy kisebb tájfunban repültünk a szigetre. Nagyon tetszett, hogy már a reptérről a szállásra vezető úton és utána is végig gyönyörű zöld pálmafákkal voltunk körülvéve, az egész táj idilli volt.

Hogyan fejlődött a szörftudásod? Milyen érzés volt először elkapni egy hullámot? 

Életemben másodszor próbáltam szörfözni, az első alkalom teljes katasztrófa volt. A Fülöp-szigeteki táborban mindenkinek saját oktatója volt, aki csak rád fókuszált, ezért mindenki gyorsan tudott fejlődni, és sosem kellett a line-upon várakozni.

Történt veled valamilyen vicces helyzet vagy esés, amit megosztanál?

A legviccesebb esésem nem a szörfözéshez kötődik, viszont remélem mindenkit megmosolyogtat, aki végignézte és azt is, aki nem. Amikor utolsó előtti napon a lagúnákban hajóztunk, induláskor próbáltam felszállni a hajóra. Kicsit lendületet vettem, de amikor felvetődtem a fedélzetre, a hajó orra vizes és csúszós volt. Így aztán egy szempillantás alatt átsiklottam a másik oldalra, és onnan nagy csobbanással a vízbe. Mindez pár másodperc alatt, lassított felvételben, rémült arcot vágva.

Milyen volt az oktatód? Bírtátok egymást?

A hét alkalom során három különböző oktatóval is dolgoztam, az utolsó szuper volt! A tábor alatt szállóigévé vált “very good nice” és “oh my wow” voltak a kedvenc kifejezései. Egyik felállásom után a deszkán egy pacsival fogadott, és azt mondta “your picture is already laminated”. Minden oktató ujjongott és örült a többiek sikereinek is, ezt is nagyon jó volt megtapasztalni.

Ez volt az első GoBeyond utad, milyennek élted meg, miben volt más?

Ez volt az első GoBeyond utam, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Minden tábort azzal hirdetnek, hogy “életre szóló élményekkel és barátságokkal” térünk majd haza. Sok ilyenen részt vettem már, de először érzem úgy, hogy ez valóban így van és így lesz.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a táborban?

Nehéz lenne egy pillanatot választani a sok közül. Talán a mexikói est, amikor torkom szakadtából az ABBA Dancing Queen című slágerét énekeltem, bár nem biztos, hogy ezt mások is élvezték. Vagy amikor a kristálytiszta lagúnákban hajóztunk és olyan fehér homokos partokon fürödtünk, amilyet még nem láttam.

Mennyire formálta az élményt az „island vibe”? Hogyan változtatta meg az érzéseidet, a kapcsolataidat vagy akár a szörfözést a sziget hangulata?

A szigetnek és a szállásunknak nagyon jó hangulata volt, teljesen el tudtuk engedni a hétköznapokat. Még az sem zavart, ha hajnali 5-kor indultunk szörfözni, annak ellenére, hogy a korán kelés nem az erősségem. A go-with-the-flow életérzéshez az is hozzájárult, hogy a légitársaság Manilában hagyta a csomagjainkat, így az első két napban a ruháink és cuccaink nélkül kellett léteznünk, de szerencsére nem volt olyan probléma, amit egy mangós rum meg nem oldott volna.

Mi volt a kedvenc időtöltésed?

A kedvenc időtöltésem a többiekkel való beszélgetés, bolondozás és napozás volt a medencében, kifejezetten Happy Hour környékén. 

Mi volt a kedvenc ételed?

Túravezetőnk, Mendi rengeteg jó étterembe vitt minket, a japán, mexikói, filippínó konyha mindegyikéből kaptunk egy kis ízelítőt. A kedvencemnek mégis azt a filippínó cevichét, azaz a kinilaw-t említeném, amit egy főzőtanfolyam keretében magunknak készítettünk el. Illetve az utolsó esténken egy chef készített nekünk egy egész malacot, ami szintén isteni volt.

Mi tette ezt az utazást más kalandokhoz képest különlegessé?

A jó társaság. Magam sem tudom, mikor éreztem utoljára ilyen jól magam. Tizenkét teljesen más karakterű és más hátterű ember jött össze és formálódott egy nagyon jó csapattá a tábor végére, így köszönöm mindenkinek ezt a csodás 10 napot. Külön köszönet Mendinek, aki mindent és mindenkit szuperül menedzselt és nagyon hálás vagyok Zsófinak, Tibinek, Barbinak, Borónak, Vandának, Dávidnak, Andrásnak, Eszternek és Évinek, hogy kerekké tették az egészet.