Leteszteltük az V. Balkan Rally teljes útvonalát

Vannak útvonalak, amik jól néznek ki a térképen, aztán vannak azok, amik novemberben, ködben, szakadó esőben és egy klasszikus autó volánja mögött is jól működnek. Az idei Balkan Rally útvonalát tavaly ősszel Günti járta végig kilométerről kilométerre, és biztosak vagyunk benne: ez az terep is ugyanúgy beszippant majd mindenkit, mint az előző években.

A tesztelőnek figyelnie kell arra, hogy egy szakasz tényleg élvezetes lehet-e egy klasszikus autóval, hogy mennyire technikás, mennyire monoton vagy fárasztó, vállalható-e az útminőség a teljes mezőny számára, van-e normális tankolási lehetőség, hol fog szétesni a mezőny, hogyan lesz természetes jó ritmusa egy napnak, és hogy egy adott szakasz tényleg hozzáad-e valamit az egész rally hangulatához.

Az idei útvonal minden szempontból különösen erős lett. A horvát tengerpartról nagyon gyorsan megérkezünk a Balkán esszenciájához: egysávos hegyi utak, ködös fennsíkok, sziklák közé szorult szerpentinek, szokatlan határátkelők, eldugott montenegrói falvak és olyan tájak, melyektől rendszeresen leesik az állunk.

A Piva-kanyon és a Durmitor továbbra is az útvonal egyik nagy fénypontja marad, de idén először Albániába is eljutunk. Günti tesztútja közben végig naplót vezetett az idei szakaszokról, mi pedig most ebből mutatunk meg nektek egy kis sneak peeket, még a novemberi balkáni ősz színeivel.

A rajt és a nyitóhétvége bázisa a Brown Beach House lesz Trogirban, közvetlenül a tengerparton, az óvárossal szemben. Az eredetileg az Osztrák–Magyar Monarchia dohányhatósága számára épült hotel ma Horvátország egyik legstílusosabb tengerparti szállása, ikonikus fekete-fehér medencéje pedig elég erős helyszínt ad majd az idei nyitóceremóniának.

A prológ tökéletes ráhangolódás lesz az előttünk álló hétre. Pár kilométerrel Split után már fel is kapaszkodunk a hegyek közé, ahol a tengerparti panorámát gyorsan szűk mediterrán falvak, másfél autó széles utak és masszív kőkerítések között kanyargó szerpentinek váltják fel. A nap végére Primosten fölé érkezünk meg, egy olyan kilátópontra, ahonnan egyszerre látszik az óváros, a kikötők és az egész adriai partvidék.

Az első versenynapon gyorsan magunk mögött hagyjuk majd az Adriát, és Split után észak-kelet felé fordulva megérkezünk a Dinári-hegységbe. A tengerparti panorámát lassan mély völgyek, kopár hegyoldalak és Bosznia egészen sajátos, nyers hangulata váltja fel, miközben a Neretva-kanyon és a Jablanica-tó környékén haladunk Szarajevó felé.

Tomislavgrad után az út karaktere is teljesen megváltozik: sziklás dombok, furcsa fennsíkok és olyan tájak követik egymást, amik félúton vannak egy balkáni hegyi út és egy westernfilm díszlete között. A Ramsko Jezero környéke különösen erős rész lett, ahol a tóba benyúló félszigetek és apró öblök miatt gyakorlatilag ötpercenként lenne kedve megállni az embernek fotózni.

A tesztút során itt több alternatív útvonalat is megnéztünk. Az egyik új szakasz például annyira ígéretesnek tűnt, hogy teljes lelkesedéssel fordultunk rá, majd valahol a hegy közepén hirtelen köves földúttá változott alattunk az egész. Mire Günti visszatalált az eredeti útra, már sötétedett — viszont pontosan ezek miatt fontosak a tesztkörök, mert ilyenkor derül ki, hogy egy útvonal nemcsak izgalmas-e, hanem hosszú távon a teljes mezőny számára is működik-e.

A második etap sokak számára ismerős lesz : két év kihagyás után újra végigmegyünk azon a montenegrói szakaszon, ami a Balkan Rally ikonikus hangulatát leginkább képes visszaadni..

Szarajevót elhagyva először még a klasszikus balkáni közlekedési kultúrában merülünk el az M18-as főúton, ahol a helyiek egészen lenyűgöző önbizalommal próbálnak előzni a szívódízel Volkswagenek tetszőleges variánsaival, kizárólag azért, hogy nagyjából hét másodperccel hamarabb érjenek oda a következő útépítés piroslámpájához.

Aztán egyszer csak megérkezünk Európa egyik leghangulatosabb határátkelőjéhez: egy keskeny fahídon gurulunk át Boszniából Montenegróba. A Piva-kanyon türkizkék víztározója mellett kanyargunk, majd kis sziklába vájt alagutakon kapaszkodunk fel a Durmitor irányába, ahol a P14-es út továbbra is az egész rally egyik abszolút fénypontja marad. Egy egysávos aszfaltcsík juhcsordák, hegyi tavak, A-frame faházak és lenyűgöző panorámák között.

A tesztúton újra kiderült, hogy hiába mentünk már át ezen a szakaszon rengetegszer, itt egyszerűen lehetetlen normálisan haladni. Elméletileg egy óra alatt át lehetne érni a Durmitoron. Gyakorlatilag viszont az ember ötpercenként megáll fotózni, kávézni vagy csak gyönyörködni valamiben. Mire Günti leért a túloldalon, már majdnem három órája úton volt.

A nap végére Kolašinba érkezünk meg, a jól ismert Hotel Biancába, ahol a wellness és az esti parkolóbuli az évek során gyakorlatilag hivatalos Balkan Rally intézménnyé vált.

Kivételesen ezen a napon nem csomagolunk össze és nem csekkolunk ki, hanem egy gyors reggeli után teszünk egy nagy montenegrói hurkot Kolašin körül. Az útvonal papíron akár egyszerű is lehetne, hiszen egy főút szépen körbevezetne minket a Tara-kanyon körül — de természetesen nem ezt választottuk.

A tesztút során folyamatosan lekanyarodtunk kisebb hegyi utakra, ahol kevesebb a forgalom, több a kilátás és jóval érdekesebb a vezetés. Az ilyen szakaszok miatt lesz ez a nap az egyik legjobb vezetési élmény az egész rally alatt: autentikus hegyi falvak, teljesen üres szerpentinek, régi kolostorok, kanyonok és olyan utak követik egymást, ahol néha egyszerre kell figyelni a szembejövőkre, a kátyúkra és a teljes nyugalomban az aszfalton sétáló kóbor macskákra.

A nap legtechnikásabb része Andrijevica és Mateševo között vár majd ránk, miközben fokozatosan közelítjük előbb a koszovói, majd az albán határt. Estére pedig visszaérünk a Hotel Bianca elé, ahol a Balkan Rally történetének egyik legstabilabb hagyománya vár ránk: a parkolóban spontán kialakuló esti élet.

Idén először a Balkan Rally mezőnye átgurul Albániába is!  Andrijevica után délnek fordulunk az „Átkozott-hegység” irányába, és nagyon gyorsan megérkezünk abba a Balkánba, ami még mindig egészen vadnak és érintetlennek érződik. A Plavsko-tó környékén először még üdülőövezetek mellett haladunk, aztán fokozatosan eltűnik minden modernség, és olyan falvakon gurulunk át, ahol szinte minden udvarban áll pár tehén, az utak mellett pedig régi Mercedesek parkolnak végtelen mennyiségben.

Az albán határátkelő hozza a klasszikus balkáni élményt: sok papírlapozgatás, lassú adminisztráció és enyhén kiszámíthatatlan ritmus, de végül mindig minden megoldódik. A túloldalon viszont az egész rally egyik legszebb szakasza vár ránk. 

Shkodert végül inkább nagy ívben elkerüljük — főleg a kaotikus városi forgalom miatt — majd a Skadari-tó érintésével visszatérünk Montenegróba. Innen már csak egy hosszú tengerparti joyride választ el minket Budvától, ahol ismét megérkezünk az Adriára, immár az ország egyik legrégebbi óvárosának fényei alatt.

Az utolsó rally nap ezúttal sem csak levezetés lesz. Budvából indulva fokozatosan eltűnik körülöttünk a nyüzsgő adriai hangulat, és megérkezünk a Kotori-öblöt délről határoló Luštica-félszigetre, ahol az egész etap gyakorlatilag egysávos tengerparti utakból és apró halászfalvakból áll.

Ez lesz az egyik legrövidebb szakasz, de valószínűleg a legtöbb koncentrációt igénylő is. Sok helyen még teljesen érintetlen részeken haladunk át, máshol pedig olyan régi mediterrán falvakon, ahol az utak szélessége nagyjából arra lett méretezve, hogy egyszerre egy szamár vagy egy kisebb Fiat férjen el rajta.

A nap végére viszont megérkezünk a Lustica Bay-be, ami egészen furcsa kontrasztot ad majd az előző napok után. Egy teljesen újonnan felépített mediterrán tengerparti városka, tele kikötőkkel, teraszokkal és esti fényekkel — itt lesz a szállásunk a The Chediben, ahol az V. Balkan Rally díjátadóját és záróestjét tartjuk majd. Elég erős hely lesz megérkezni az egész hét után.